Már egy hete hazajöttünk a Bakonyból, de még mindig a hatása alatt állok. Olyan töménységű élménycsomaggal lettem gazdagabb, amely azóta is kitart. Próbáltam megfogalmazni, hogy mi is tetszett ennyire, és erre jutottam:
1. Fantasztikus volt a társaság
Remek hangulatban telt a hétvége, az első pillanattól az utolsóig csupa mosoly, nevetés, vidámság kerítette hatalmába a résztvevőket. Bár többnapos túrát korábban még nem szerveztünk, mégis úgy tűnt, mintha a csapat ezer éve együtt utazgatna. Pedig van aki, még kirándulni sem volt velünk soha, és mégis, láthatólag pillanatok alatt otthon érezte magát a társaságban.
A kirándulások persze mindig jó hangulatban zajlanak, ahogy egyre jobban megismerjük egymást, megnyílnak azok is, akik korábban inkább csak hallgattak, néha egészen rácsodálkozunk egy-egy 50-60-70 felettfitten sporttárs humorára, rejtett képességeire. Ezen a hétvégén bőven volt alkalom beszélgetni, sőt egy ki-mit tud jellegű társasjáték lehetőséget adott feltérképezni a csapattagok különböző tudományágakhoz való viszonyát is. A második este még egy komolyabb körbeülős-borozgatós traccsolás is gazdagította az egymásról alkotott képet.
2. Remek volt a helyszín
Szállásunk, a Bakony Hotel minden nordic walkingozó álma. A Népligetből busz repítette ide a tömegközlekedést preferáló sporttársakat. Autóval Budapestről két óra alatt leértünk, gyönyörű, kis utakat használva, keresztül-kasul a Vértesen és a Bakony keleti területein. A szálloda olyan, amilyenből 20 másikat szívesen elfogadnánk az országban. Nem túl nagy, nem túl kicsi, emberléptékű, azonnal megszerethető. Otthon is éreztük magunkat az első pillanattól fogva, gyorsan kipróbáltuk a recepción főzött remek kávét, és cseverésztünk egyet az erkélyek rácsain keresztül, élveztük a tavaszi napsütést és a madarak csicsergését.
Az autókat nem is használtuk három napig, hiszen a szálloda bejáratától minden irányba indulnak turistautak, több hétvégényi variációt kínálva. A falu központja sétatávolságra van, a szombati Medvehagyma-fesztiválra is gyalogosan mentünk be, igaz, hogy lábunkban volt már kétszer 12 km. Maga a gyógynövény köré kerített esemény hangulatosra sikeredett, köszönhetően elsősorban az ingyen és korlátlanul mért medvehagyma-pálinkának és házibornak.
3. Csodálatos a Bakony tavasszal
A természet szépsége lenyűgözött mindenkit. Aki csak Budapest környékén járja az erdőt, az el sem tudja képzelni, hogy milyen más képet tud mutatni egy-egy távolabbi hegységünk. A Bakony a Dunántúl legnagyobb és talán legszebb hegyvidéke, rejtett szépségekben bővelkedő csoda-vidék, szelíd völgyekkel, vad szurdokokkal, titokzatos barlangokkal, sziklamászásra csábító formációkkal.
Azt tudtuk, hogy a Bakonyban sok a medvehagyma, de a gerecsei élmények után csak arra számítottunk, hogy itt nagyobb mennyiségben nő az értékes növény. A valóság mindenkit megdöbbentett: az erdő egyes részein minden mást kiszorított kedvenc gyógynövényünk, ameddig a szem ellátott medvehagyma borított mindent. Egyes turistaösvényeken jobbra-balra lehajolva mindenütt friss leveleket tépegetve haladtunk.
Érdekes módon elkövettük azt a hibát, hogy annyire megrészegedtünk a medvehagyma mennyiségétől és látványától, hogy a gyűjtésére alig maradt kedvünk és energiánk. Ennek részben a feszített program volt az oka, részben az a tény, hogy jóból is megárt a sok, az erdőben, a szálloda menüjében, a fesztiválon, minden erről a sztár-növényről szólt.
Minden napra más-más jellegű túra jutott, s az élmények csak fokozódtak: mikor már csak levezető jellegű, falu körüli könnyű kirándulásra számítottunk, akkor is addig nem látott csodákkal találkoztunk, újabb arcát mutatta meg ez a rendkívül sokoldalú hegység. Olyan érzésünk volt, mit aki tündérkertben jár, ahol minden kanyar mögött valami ismeretlen, addig nem látott szépség bukkan fel.
A program zárásaként elfogyasztott – természetesen medvehagymás – kemencés finomságok méltó megkoronázását jelentették a hétvégének. Szívesen maradtunk volna, hiszen annyi mindenre nem jutott időnk. Remélhetőleg azonban mindenki elhozta magával emlékként a legszebb, legjellegzetesebb, őt leginkább megérintő táj képét, és sokáig táplálkozik az itt látottakból, valamint a közösségben megélt élményekből. Aki ezúttal nem tartott velünk az jövőre megteheti, aki pedig részese volt a nagy kalandnak az megismételheti azt. Hiszen már a helyszínen megfogalmazódott mindenkiben: jövőre is itt a helyünk!
