Az Ormánság – Villányi-hegység egy hétre való látnivalót kínál, nem beszélve az érdekességekről, gasztroélményekről, helyiekkel való találkozásokról, stb.
Találtunk egy egyszerű szálláshelyet, tiszta, rendes portát, amely remek lehetőségeket kínált a közösségi együttlétre, pihenésre, kényelmesek voltak az ágyak, egy abszolút csendes, zsákutca végén.
Szaporca és a közeli Cún településektől délre található a nemzeti park egyik legértékesebb területe, a Cún-Szaporcai holtág. Nyílt vízfelülete kicsi, főleg nádasok, bokorfüzesek borítják, de megtalálhatóak benne a fűz-nyár ligeterdők és a keményfaligetek is. A madarak közül a vörös gém, törpegém, gyurgyalag és a bölömbika érdemel említést. És nyáron természetesen a gólyák is. A látogatóközpont mindemellett bemutatja az ősi ormánsági gazdálkodást is, melyet a túra után jártunk be.
Az ormánsági templomokkal nem tudtunk betelni, így pl. Kórós híres kazettás mennyezetű református templomával sem, ahol a polgármester úr állt szolgálatunkra. Ormánsági templomok – nézd meg Attila összeállítását.
A Tenkes gerincére is felkapaszkodtunk, megismerkedtünk a hegy különleges növényvilágával, A Villányi-hegység második legmagasabb hegye kevésbé ismert, pedig izgalmas szubmediterrán flóra, sziklagyepek, karsztbokorerdők tarkítják.
Palkonya a környék egyik legszebb települése, igazi kis ékszerdoboz, s egyben gasztrofalu. Villányi túránk során szőlősdombokat másztunk meg, megpihentünk egy borozóban, érintettük a Szársomlyó természetvédelmi területét is.
És a Dráva mellett természetesen a kenutúra sem maradhatott ki. Fantasztikus élmény volt, büszkén mondhatjuk, hogy az 50felettfitten csapata nem csak csúcsok megmászásában jó, hanem gyakorlott vízitúrázó is.
