Várt minket egy sokat emlegetett ösvény a Pilisben, amelynek felfedezését egyre csak halogattuk, hol túl száraz volt a talaj, hol túl csúszós, és ennek a csoda-útnak a bejárására egyik körülmény sem alkalmas. De idén áprilisban végre elérkezett a nagy nap, elindultunk felfedezni a híres-hírhedt Spartacus-ösvényt.
Valóban, a Budapest környéki hegyek egyik gyöngyszeme ez a 4 km hosszú szakasz, jelzetlen, s így sokak által elkerült, de a bennfentesek körében igencsak népszerű útvonal. Több irányból megközelíthető, Visegrád településétől és Pilisszentlászló felől egyaránt, bérceken, völgyeken át kanyarog, egy alsó és egy felső szakaszból álló. Meseszép területről, vadregényes nyomvonalról van szó, amely Pilisszentlászlót Lepencével összekötő Lepence-völgyi zöld út és az Apátkúti-völgy között teremt összeköttetést.
Mi a szebbik útvonalat választottuk és Pilisszentlászlóról indultunk. A Lepence-völgyi zöld jelzésen értük el a becsatlakozást. Maga az ösvény szintben kanyarog, egy darabig úgy gondoltuk, hogy a szezon legkönnyebb túrája elé nézünk. Kitartóan, libasorban bandukoltunk az ösvényen, rácsodálkozva a gyönyörű tavaszi erdőre, a szebbnél-szebb elénk tárulkozó tájrészletre, egy-két érdekes sziklaképződményre.
Az ösvény felső szakaszán, a Szarvas-lyuk dél-keleti részén ért bennünket az első igazi meglepetés. Meredek hegyoldalban vezet az út, amely egy kb. 10 méteres szakaszon leomlott. Az omlást csak felfelé, a meredek hegyoldal irányába lehet megkerülni. Többen nadrágféken vagy négykézláb csúszva-mászva jutottak át ezen a nehéz szakaszon.
A Szarvas-lyuk után egy gyönyörű kilátóhelyre leltünk. A ránk váró panoráma csodálatos. Magára a messze földön is híres Dunakanyarra, a Duna jobb oldalán fekvő Szent Mihály-hegyre és a Remete-barlangokra is nyílik kilátás a Visegrádi-hegység közeli hegyoldalai mellett. Az utat andezit agglomerátumból álló formás kis sziklatornyok szegélyezik, árnyas erdőkön, csendes bükkösön, napsütötte tölgyeseken át vezet. Kb. a hatodik kilométernél, a Szarvas-zug után értük el a Jenő-kunyhót. Az ösvény mindkét részének végigjárása után érkeztünk le a Telgárthy-réthez, ahová Visegrádról akár autóval is be lehet hajtani.
Visszafelé az Apátkúti-völgy igazán kellemes meglepetést okozott. Kár, hogy nem kezdtük el az elején számolni, hogy hányszor keltünk át a Apátkúti-patakon. A völgy szépsége lenyűgözött bennünket, a patakon át ugrándozva gyermeki módon élveztük a túra ezen kellemes, levezető szakaszát. Szelíden emelkedett utunk, és vezetett vissza minket a Kaán- és Alpár-források mellett, az Urak asztala lábánál, amely ma már egy felhagyott katonai objektum, egészen a kiindulópontra, Pilisszentlászlóra.
Néhány praktikus információ a Spartacus-ösvényről: Az útviszonyok – már ahol voltak utak, a hegyomlás és a kidőlt fák sem akadályoztak bennünket a haladásban – nagyon jók, szinte ideálisak voltak. Esős, csúszós időben ezt az útvonalat nem szabad választani, mint ahogy a túl nagy szárazság sem kedvez a leomlott szakasz megmászásban. Az ösvény egyes részei nagyon keskenyek, és meredek hegyoldalban vezetnek, csak száraz időben biztonságosak.
Egy turistaatlaszban az alábbi sorok olvashatóak róla: „A szintben haladó ösvény – valószínűleg az 1930-as években – vadászösvényként került kiépítésre. Ma is vadászati céllal használják. Az ösvény végigjárása augusztustól novemberig tilos, mivel a környék vadállományát a jelentős kirándulóforgalom zavarná. Az ösvény jelzett turistaúttá alakítására ezért nem került sor. A túrát járó olvasóinkat a csendes, a vidéket nem zavaró magatartásra külön is figyelmeztetjük.” A térképen is azt találjuk róla, hogy egy „vadászati cserkelő út”.
A másik kiindulópontot gyalogosan a Visegrádról Pilisszentlászlóra vezető Apátkúti- és Szent László-völgyben vezető piros jelzésen lehet megközelíteni. Autóval Visegrádtól a vár felé haladva, a Telgárthy-rét parkolójánál található. A Spartacus ösvény alsó részére, vagyis a Telgárthy-rét – Jenő kunyhó szakaszra, kétféleképpen lehet rátalálni: az egyik, hogy a piros háromszög jelzéssel ellátott szekérúton elindulunk fölfelé, majd rövidesen, mikor az utat először keresztezi a villanyvezeték, baloldalt (dél felé) észrevehető egy keskeny, de jól kitaposott keskeny út, a Spartacus-ösvény. A másik lehetőség, hogy a Telgárthy-rét melletti autóparkolóval szemben átvágunk a patak túloldalára, ahol a fák között egy keskeny ösvény meredeken felvág a hegyoldalba, ez is rávisz a Spartacus-ösvényre. Innen már jól követhető, végigkanyarog a hegyoldalban, haladhattok libasorban 4 km-en át…
