Bükkalja – Kács
2025 október elején csapatunkkal több túrát tettünk Kács, Cserépváralja, Cserépfalu és Latorpuszta környékén, melynek során rengeteg izgalmas látnivalóval találkoztunk. Nekem személy szerint a Bükk-hegység talán Magyarország legszebb és legizgalmasabb területe. De mivel a Fennsík és a Heves-megyei oldal jobban elérhető, itt volt az ideje átkacsintgatni a szomszéd közigazgatási területre is, a Bükk-hegység déli lejtőihez, ahol a miocén vulkanizmus hírnökeként riolittufa képződmények, építmények várták, hogy felfedezzük őket. Lássuk őket sorra.
Zsendice-barlang
A Zsendice-barlang a Bükk-vidéken az eocén mészkőben kialakult legnagyobb barlang. A Déli-Bükkben, a Kis-Borsós-tető utolsó, Orom-tető nevű kiemelkedésén, a kiemelkedéstől északra, néhány száz méterre van a főbejárata. A rejtett, természetesnek meghagyott főbejárata a hegyoldalban, természetvédelmi területen nyílik. Kácsról a piros sávval jelzett turistaúton közelíthető meg. Felső eocén mészkőben, tektonikus törésvonalak mentén jött létre. Valószínűleg forrásbarlang, de víznyelőbarlangnak tűnik, mert magasan nyílik, a barlangba lefelé tartó főbejárattal. Egyszintes, elágazó barlang. Érdekes morfológiai nagyformája a gömbfülke, morfológiai kisformája a gömbüst, a hieroglifa és a hullámkagyló. Kevés cseppkő található benne. A Trópusi-teremben a guanó nagy mennyiségben halmozódott fel. Az egyik megemlítője szerint régen remete lakott benne. 2008. évi felmérés alapján a barlang hossza 110,35 méter, a függőleges kiterjedése 13,65 méter, a mélysége 11,77 méter, a magassága 1,88 méter és a vízszintes kiterjedése 26,5 méter. A megtekintéséhez engedély szükséges, de nincs lezárva. Barlangjáró alapfelszereléssel járható. A nevét a zsendicéről kapta, ami egy tejes étel a „Magyar néprajzi lexikon” szerint.
Kőhodály – Felső-szoros – Nagy-Farkas-kő
A Bükkalja egyik különös építészeti emléke a Kács és Tibolddaróc között található, sziklába vájt kőhodály, ahol egykor ezer birkát is tartottak. A kőhodály ma már üres, de aki erre jár, annak érdemes felkeresnie a bükkaljai kőkultúra e különleges lenyomatát.
A kőhodály egy tisztáson áll, és elképesztően nagy, a hossza közel 24, szélessége 4, a belmagassága több mint 2 méter. Az 1800-évek végén a környék birtokosa, a Zichy család ezer juhot tartott itt. Odabent, a félhomályban hatalmas, szépen faragott oszlopok állnak, és tartják fejünk felett a sziklamennyezetet. A közelben van néhány barlanglakás is, ahol a juhászok és családjaik éltek. A kőhodályt Kácsról gyorsabban érhetjük el.
A bükkaljai kőkultúra emlékei
A jól megmunkálható riolittufába a Bükkalja számos településén faragtak pincéket, barlanglakásokat, istállókat, bújókat, de a bükkaljai kőkultúra legrégebbi emlékeivel, a kaptárkövekkel is sokfelé találkozhatunk a környéken. A kőhodályhoz hasonló építmény Andornaktálya határában egy 20. század elején készült juhhodály, az Eger és Szomolya között található Király-kúton pedig még ma is sziklába vájt istállóban tartják a szürkemarhákat. Kácson, a falu szélén láthatunk néhány barlanglakást, illetve a település központjában pincéket, míg Tibolddarócon hatalmas pincefalu várja a látogatókat, ahol a pincék nagy részét egykori barlanglakásokból alakították ki.
Alsó- és Felső-szoros
Ezúttal nemcsak a Kő-völgy tanösvény mesebeli tornyait, hanem most a Bükkalja BAZ-megyei egyik legszebb részét jártuk be. Engem elsőre lenyűgözött, hihetetlen élmény volt kőről kőre ugrálni és átverekedni magunkat a bedőlt fatörzseken, és érezni a szoros, fojtogató szorítását.
A Kő-völgy a Bükkalja kistájon, Cserépváralja és Kács között helyezkedik el, az alsó-szoros Cserépváraljához, a Felső-szoros a Dobi-réthez van közelebb. A 10-15 méter magas sziklafalakkal övezett szurdokvölgy teljes hossza 2 kilométer. A völgyben a Lator-patak, más néven Tardi-patak vagy Nád-ér kanyarog és a leglátványosabb része a Felső-szoros, ahol beborítják a völgyet a fölé magasodó zöld mohás sziklafalak. A Felső-szoros a Bükkalja vulkanikus eredetű egyedülálló geológia látványossága. A völgyet mi nem Cserépváraljáról, hanem a Kőhodály felől közelítettük meg.
Dobi-rét, Kis- és Nagy-Farkas-kő
A Kis-Farkas-kő és a Nagy-Farkas-kő társaságában, erdőkben, réteken a nedves, puha talajon számtalan állat nyoma mutatta, hogy itt nevéhez hűen gazdag a vadélet is. Őzek, szarvasok, vaddisznók, rókák, borz, menyét és más kevésbé felismerhető, friss nyomok és a mérhetetlen számú vadászles árulkodtak látogatásukról.
Cserépváraljai kör
E terület szomszédságban az Árpádkorban, a Miskolci-nembéli II. Panyit által épített Cserépvár romjai vártak bennünket. A vár tövében tufába vágott pincék, gabonatároló vermek emlékeztettek a régi idők itteni életére. A pincék szellőztetését és a sajátos feltöltését a hegyoldalban kibukkanó kürtőkkel oldották meg. Az egykor palánkokkal erősített várnak csak az alapfalazata maradt fenn, hiszen a nagy része a történelem viharai és egy kastélyépítés mohósága által vált köddé. A 18. század elején ugyanis L’Huillier család a várhegy alatt kastélyt építtetett, mely egy évszázaddal később uradalmával együtt Koburg herceg birtokába került, akinek nem más, mint Munkácsy Mihály anyai nagybátyja, Reök Antal volt a gazdatisztje. Így esett, hogy az 1848-as forradalom elől Miskolcon menedéket kereső család az akkor 4 éves Munkácsyt e kastély biztonságos falai közé „rejtette”. A festőóriás később az alábbi sorokkal emlékezik erre az időszakra: „Ide fűznek legboldogabb gyermekkori emlékeim: öreg kastély, a kapu bolthajtásai alatt egész fegyvertár, régi ágyúk – egyszóval minden, ami a gyermek-lélek kezdődő képzelőerejét foglalkoztatja.” Ezt a történelmi mozzanatot a ma is álló kápolna falán emléktábla is hirdeti.
Kisamerika
Következő állomásunkhoz a riolittufába vésett, „Kisamerika” elnevezésű barlanglakásokhoz értünk. Kisamerika a szegénység és a geológia házassága. A Bükkalja kőkultúráját megalapozó riolittufa egyik legjellemzőbb tulajdonsága a faraghatóság, mely az ősi időktől szakrális fülkék (pl. kaptárkövek), búvóhelyek, kőhodályok, remetelakok, később pincék (boros, zöldséges), tároló kamrák és építőanyag kifaragását tette lehetővé. A gazdasági válság okozta elszegényedés egyeseket az Amerika felé irányuló kivándorlásra, a „nincsteleneket” pedig ezen a környéken a könnyen megmunkálható kőzetbe történő lakhely kivágására késztette, a hajléktalanság több ezer éves alternatívájaként. Nekik ez volt „Amerika”, innen az elnevezés is. Aztán a Berezd-tető hosszan elnyúlt dombján 240 méteres magasságban egy cukorsüveg alakú, de mégis kaptárkőre emlékeztető kis kilátóhoz értünk. A Millenium-kilátót Csete György Kossuth-díjas építész tervei alapján építették. Ablakai apró nyílások, melyek sora a Göncölszekér csillagképét formázza. A faragott dácittufa tömbökből épült, kb. 8 méter magas toronyba felkapaszkodva panoráma nyílt Cserépfalura, a Bükkaljára és a Bükköt észak-dél irányba kettészelő a Hór-völgyre.
Örsúr vára
A Bükkalja egyik „sarokpontja” a Sály és Latorpuszta feletti magaslaton helyet foglaló sáncrendszer és toronymaradvány, a bronzkori földvárra települt, Árpád-kori Örsúr vára. A füves tetőről behatárolt, de hangulatos kilátás nyílik a Bükk hegyvidékének és a Bükkalja dombvidékének délkeleti részére. A gerincen tanulmányozhatjuk a vulkanizmus egyik típusos kőzetét, a robbanások során összesült ignimbritet is.
A Bükkalján, a Sályi-patak forrásterületén, pontosabban a Sály-Latorpuszta feletti kiterjedt hegytetőn sáncok alkotta középkori földvárat találunk. Az Örsúr váraként ismert, 2,5 hektár kiterjedésű erődítés nagy valószínűséggel a 10. század során épült a Bükk délkeleti lábának sziklás platójára, egy őskori földvár területére. Anonymus is megemlíti a Gesta Hungarorum című írásában Örsúr várát, mint Örsúr nemzetségfő szálláshelyét, amelyet a feltárások szerint gerendasánccal vettek körbe.
A Latorvár-tető vulkáni anyagú (ignimbrit) fennsíkján már a bronzkorban erődítményt emeltek, amit a tető környezetében fellelhető, kb. 5 hektárt körbevevő sáncok bizonyítanak. A szűken vett fennsíkot középkori sánc keríti, ami csak a sziklás és meredek délnyugati oldalról hiányzik. A sáncokon belül háznyomokat, tűzhelyet és sírokat tártak fel a 20. század eleji ásatások, illetve a plató alatti völgyben egy 10–12. század között létezett Váralja nevű település (házak és kör alapú templom) maradványait is megtalálták. A sáncokon belüli egyenetlenségeket a II. világháborúban mélyített tüzérségi gödrök képezik.
Latorvár
A vár a Sálytól 4 km-re északnyugatra fekvő Latorpuszta (Latorút) fölötti hegy ormán, a Latorvár-tetőn fekszik, ahol három egymás közvetlen közelébe épült erősség található. Az első egy vaskori földvár, a második egy elpusztult honfoglalás-kori földvár (Örsúr vára), a harmadik pedig egy Árpád-kori kővár (Latorvár). Ez nem a hegy tetején, hanem annak déli, meredeken kiugró padkáján található. 12. század vége, erődített lakótorony Egy fennmaradt legenda szerint egy Latur nevű rablólovag vára állt itt egykor, aki a völgyön átutazókat rabolta ki. Várát később lerombolták. Talán őróla kaphatta a település is a Lator nevet.
A Latorvár-tetőre vezető sziklás gerincen déli irányban, egy Árpád-kori kőtorony maradványa látszik, amit feltehetően a sáncvár után, a 12–13. században építettek, de a lakosság kőbányának használva a romokat, lerontotta a maradványokat. A torony alakját tekintve feltehetően egy kör alakú lakótorony állhatott itt, de az építmény keletkezésének és pusztulásának időpontját nem tudjuk.
Mindkét romhoz a Törökök nyomában tematikus túraútvonal ‘kék bástya felett kék félhold’ jelzése vezet fel. A Latorvártól főként Latorpusztára és a völgybevágásra látunk rá, míg feljebb kapaszkodva az Örsúr várától, a Latorvár-tető délnyugati pereméről kiteljesedik a kilátás a környező bükkaljai dombokkal és a Bükk délkeleti hegyvidékével. Sályra és Latorpusztára innen nyílik a legszebb kilátás, míg az Alföld felé csak jó időben tárul fel a panoráma.
A várat egy 28×14 méteres ovális alakú, 7 méter széles árok határolja, mely mára jelentősen feltöltődött, mélysége mindössze 1–1,5 méter. A kis alapterületű lakótorony alapjánál 2,5 méter vastag falai 4–4,5 méteres magasságig maradtak fenn. A torony falainak íves hajlásából kör vagy félkör alakú alaprajzra lehet következtetni
A misztikus Lélek-lyuk
A Latorvár-tetőtől nyugatra, a település északnyugati szélén találunk egy harmadik várat is, a sokatmondó Léleklyuk-tetőn, bár ezek is csak sáncok a kicsiny kiemelkedés tetején. A kiemelkedés oldalában nyílik a Léleklyuk-barlang, egy mesterségesen kifaragott, függőleges, kéményszerű nyílás, amelynek alján a patak felől megközelíthető terem áll, jelenleg beton fallal, ajtóval lezárva. A sáncvár és a Léleklyuk keletkezési idejéről, rendeltetéséről nem tudunk semmi biztosat.