A Börzsöny a Kárpátok belső vulkáni övezetének tagja, számunkra az egyik legkedvesebb hegység, mely ötvözi a magas középhegységek minden szépségét és a Dunakanyar nyújtotta látvány gyönyörűségét.
A természet már-már kényezteti az erre látogatót, ebből a vadonból nem hiányzik semmi. Magas csúcsok, csodaszép bércek, fiúknak GPS ládikókat rejtegető várak, gyerekeknek patak és kisvasút, papáknak átvágások úttalan utakon, fantasztikus kilátások, sziklaformációk, kövek mögött patakparton bujkáló szalamandrák, vastag avarréteg, kőrengeteg, lovak segítségével történő fakitermelés a múlt századból. Minél északabbra megyünk, annál inkább élvezhetjük a Börzsöny rejtett kincseit.
Börzsönyi túránkon azonban most nem a Hátsó-Börzsönyre, hanem a Dunakanyar egyik szép helyére, a Szent Mihály-hegyre esett a választásunk. Ez a hegy páratlan panorámával örvendezteti meg a magasságoktól meg nem rettenő, bátor nordic walkingost.
A nagymarosi vasútállomástól nekiveselkedtünk a sárga jelzésnek. Elég hamar a 14. században épült nagymarosi templomhoz értünk, na meg a „könyvtár” melletti édes kis cukrászdához, ahol testileg-lelkileg is bemelegítettünk.
Némi nézelődés után továbbmentünk a nagymarosi utcákon. A belterület elhagyása után elég sokáig haladtunk a külterületi hétvégi házak között csak meredeken felfelé.
A Rigó-hegy oldalában aztán kimentünk a Gánti-kilátóhoz, ahonnét megpillantottuk a Dunakanyar gyönyörű panorámáját. A nagyjából 300 méteres kitérő nagyon megérte.
Aztán egyre csak meredekebb ösvényen felkapaszkodtunk a Szent Mihály-hegy csúcsára, ahonnét már a várva várt lankásabb rész következett az Ürmös-rét, ill. a Hegyes-tető felé. Útközben megnéztük a körülkerített kutatóárkokat, majd kiértünk az Ürmös-rétre. Innét természetesen mi is a méltóságteljesen trónoló Julianus barát-tornyot céloztuk meg, és gyönyörködtünk a kilátásban a Dunakanyarra, a Visegrádi fellegvárra, a Prédikálószékre és úgy általában a Pilis és Visegrádi-hegység vonulataira. A legérdekesebb mégis a Dunakanyar két oldala volt, mintegy szigetet alkotva veszi körül a Duna a Szent Mihály-hegyet.
Innét Zebegény következett, ami a Börzsöny nyugati oldalán fekszik, a Malompatak völgyében. A név ismerősen hangzik, hiszen már régebben bejártunk egy törökmezői betérővel.
A Szőnyi Múzeum és a Hajótörténeti Múzeum helyett ma csak a híres rétesest látogattuk meg, hogy csillapítsuk az eső hatására ránk törő éhségérzetünket.
Zárásként megcsodáltuk Kós Károly Havas Boldogasszonynak szentelt római katolikus templomát, a színes, faszerkezetes szlovák és sváb házakat, és mutogattuk egymásnak az országzászló és nemzeti hőseink emlékparkját a Kálvária felett.
A végén nem veselkedtünk neki újra a Remete-barlang felé, mert túránk utolsó egyharmadát az eső elmosta. De nem szomorkodunk, hiszen a remeték hangulatos kis ösvényei megvárnak minket, melyeket aztán tovább kombinálhatunk újabb börzsönyi csodákkal.
